Vasárnap este épp a KV-mat melegítettem, amikor faterom belép a spájzba és kérdőre von, hogy az a kólás flakon tényleg azt tartalmaz-e, ami rá van írva (Nálunk gyakran előfordul, hogy nem. Ajánlatos az ásványvizes palackba is beleszagolni, mielőtt meghúzzuk…). Mondtam, hogy persze.
Hoppá!! És hol a párja?? – költői kérdés volt, de hamarosan előkerült egy üveg bontatlan Ballantines üveg is.
Na, mondom, ez jól kezdődik. KV lerak, két whiskys pohár elővesz, és már mértem is ki a 3-1-es arányt.
Nem vagyok híve a spontán italozásoknak, pláne nem a faterral de akkor és ott jó ötletnek tűnt.
Lehuppantunk a nappalink relaxszékeibe és elkezdtük tesztelni az új házimozi rendszerünket.
Youtube-on beraktunk néhány Deep Purple számot majd a Maffiózók (The Sopranos) sorozat néhány jelenetére váltottunk. A könnyeink hullottak a nevetéstől, addig, amíg anyum haza nem ért a templomból…
Gratulált mind a kettőnknek. Holnap dolgozunk, szép egy család és hasonlók, de a jókedv nem szakad félbe.
Nagyon idillikus pillanatok voltak, azért is írok róla. Ritka az ilyen, és az is, hogy az öreggel így lazuljak egy kicsit. Sajnos sok dologban nem értünk egyet és ezért vannak nézeteltéréseink.
Azért jó, hogy vannak ilyen pillanatok is. Kicsit flash-elni az öreggel. Közelebb hozz… De sajnos holnapra kijózanodunk és megint valamiben nem értünk egyet…
