Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Technikus Úr naplója

Elő szilveszteri parti - Részlet a Technikus Úr naplójából - 5. rész

2020. január 07. 20:32 - Technikus Úr

2020.01.07.:

Ez egy igazán régi sztori. Morálisan megkérdőjelezhető, hogy milyen indíttatásból írom ezt ide. Hát, csak úgy. 

2013.03.28.:

2012 decemberében a két ünnep között úgy döntöttünk lenézünk két napra a hétvégi házunkba a szokásos csapattal. Én, Bródi, István és Tomi.

 

Épp 26.-án a karácsonyi nagy evés-ivás után jeleztem a rokonságnak, hogy én máshol és másokkal folytatom a bulit. Bródi jött értem, majd a szomszéd városban felvettük Tomit, majd a még eggyel arrébb lévő városban Istvánt is. Az utazás során Bródira való tekintettel szolidaritásból nem ittunk. A célállomáshoz érkezés előtt még be kellet menni a falu kocsmájába, volt ott egy kis bizniszem (nyugi, nem az előző hepaj tartozását kellett rendezem) és mivel  ha már itt vagyunk, igyunk meg alapozásul az első kör Whisky kólát.

Kicsit furcsálltam, hogy Karácsony 26.-án este 9-kor a falu kocsmája nyitva van, de gondolom egy kis faluban ez a művelődési házzal ér fel. Kocsmából egyből távoztunk miután megittuk az italunkat majd egy hatalmas bűncselekményt követtem el. Bróditól elkértem a slusszkulcsot és képes voltam ittasan levezetni 400 métert. :D Nyilván nem vigyorogtam volna így, ha elkapnak a rendőrök, de most egy kis faluban ez nem egyedi eset.

A házba belépve meglehetősen jó idő fogadott a kinti hideg ellenére, ugyanis megkértük a szomszédot az indulás előtt, hogy gyújtson be a már bekészített kandallóba. Gyors kipakolás után elkezdtük bekeverni a literes Ballantines-t az ócska és egészségtelen kólával. Az ital fogyasztásával arányosan fokozódott a hangulat. Szokásos mulatós zene üvöltött a hifiből, amihez társult az éktelen rikácsoló hangunk és az ehhez hasonló idétlen viselkedés (Bródi krumpliszsákkal a vállán ugrált, Tomi székkel brékelt. Még István meg én, úgy ahogy tartottuk a színvonalat).

A 6. kör után észrevettük, hogy Tomi eltűnt. Nem kellet sokat keresni, a WC-ben bukkantunk rá, a csésze mellet ül, a kis rókára várva. Nem tulajdonítottunk neki nagy problémát, ez bárkivel megeshet, így hát visszamentünk folytatni az ivást, szórakozást 3-ra csökkent létszámmal.

A buli elhalványult hajnal 1 fele, inkább már csak amolyan beszélgetésekké ment át a téma az élet nagy dolgairól.Felmerült a kérdés hogy mivan Tomival? Nézzük meg!! Szegény csórikám letolt nadrággal feküdt a WC mellet, feltételeztük, hogy szarnia kellet, de nem volt ereje hozzá. Elkezdtük mozgatni a gyereket majd előbújt a kis róka. Széthányta a wc-t, de úgy hogy még véletlenül se ment a cucc a csészébe… Ezt követően átettük a gyereket a fürdőszobába, úgy ahogy volt, letolt gatyával, majd ott is hagytuk, miután István ráterített egy pokrócot a didergő gyerekre, aztán feltakarítottunk utána.

Lenyugodtak a kedélyek így visszamentünk inni, majd nem sokkal később úgy döntöttünk lefekszünk aludni. István jelezte, hogy megy megmossa a fogát, így kiment a fürdőben majd a látottak után visszajött és rémült arccal ennyit mondott:

Srácok, baj van!! Tomi befosott!!

Nem hittem fülemnek, mondom ilyen nincs. Nézzük meg! És valóban, nem mindennapi (akár napiszarra illő) kép fogadott minket. Tomi barátunk összefosta magát. Én ép ésszel akkor fel se fogtam, hogy mi történt, egyszerűen egy normális fényképet nem tudtam készíteni a telefonommal, mert annyira röhögtem, hogy az összes kép elmosódott.

Hát nem volt mit tenni ki kellet vakarni a szarból a gyereket. Az összefosott nadrágját és a pokrócot kihajítottuk az udvarra, majd a forró zuhany alatt kezdett magához térni emberünk.
István koordinálta hogyan mosakodjon („tartsd a markod, itt van a tusfürdő, és most mosd ki vele a seggedet”) miközben tartotta neki a zuhanyrózsát.
Eközben Bródi és Én zseblámpa után kutattunk a kocsiban, mert keresni kellet egy lapátot, hogy valahogy kivigyük a szart a fürdőszobából. A szart a lapáton vittem ki és a kert végén katapultszerűen repítettem át a szomszédba, arra nem gondolva, hogy ha esetleg nem a kellő időben válik le a cucc a lapátról a mi házunk frissen dryvitolt falán csattan.
Kb. 80 liter meleg víz után a gyerek magához tért valamelyest, megtörülközött majd tiszta ruhát adtunk rá, amit a táskájából szedtünk elő.
Igaz a mondás: A barátod mindig ott lesz és segít, miután kiröhögte magát. Ezután volt még egy kis vuk, ami már lavórba ment, de ez már nem volt nagydolog ezek után.

Másnap persze semmire sem emlékezett, egyenesen tiltakozott az ellen, hogy ő összefosta magát, persze a képekkel bizonyítani tudtuk mindezt, majd megkért, hogy töröljük azokat. Perszeeee…töröltük:D :D. Aztán megkértem, hogy higiéniai szempontonból sikálja már át a fürdőszobát vagy legalábbis azt a 4-5 csempényi területet, amire ráfosott.

Délután átmentünk a szomszéd városban lévő termálfürdőbe egy picikét áztatni a seggünket, persze az előző este történtek megbélyegezték az aznapot, természetesen rossz volt Tomi közérzete, ami nem is csoda. Engem különösebben nem érdekelt. A fürdőben nem mondhatni, hogy volt felhozatal, hiszen december 27.-én a nyugdíjasokon kívül nem sokan voltak mások.
Bár ugyan volt egy csaj, akihez Tomi odament de eredménytelenül, ugyanis a csaj 26 éves volt és a medence szélén álló 2ajtós szekrényre mutatott, hogy ő a barátja.

Fürdés után a stranddal szembeni büfébe mentünk át vacsizni, ahol egy igen csak vállalható kiscsaj szolgálta fel a kaját. Este nem volt már annyira kedvünk berúgni, amolyan iszogatós beszélgetős este volt.
István mesélt, hogy milyen volt Dániába (szeptembertől december közepéig ott volt) és akkor mondta, hogy januárba megy vissza 5 napra látogatóba. Na és innen jött az ötlet, hogy tarthatnék-e vele? Persze, a szállás nem volt kérdés csak a repjegy, amit persze elintéztünk (Bocsánat hogy nem kronológiai sorrendbe írom a posztokat, mert ugyebár Bródi születésnapi posztjának az elején említésre került Én, István és Dánia ).
Másnap indultunk haza, de egy kis kitérőt kellet tenni Ferihegyre, mert aznap érkezett meg István dániai „barátnője” hogy nála tartsa a szilvesztert.
Fel is vettük Ms. Larsen kisasszonyt, aki igen csak egy széplány volt. Nem az a nehéz bombázó, de nem is az a rút. Természetesen szép. Persze amikor én voltam Dániába ott senki sem olyan fullos csaj, csak amolyan szép (vagy csúnya).
Persze a Magyar nők a legszebbek, ez nem vitás.
A lány Istvánnal angolul beszélt, így Tomi nem nagyon tudott labdába rúgni, mert ő németes volt, Bródi vezetett (el is basztunk egy kijáratott a 4-es főutón, mert a belső visszapillantót bámulta) én meg a magam hiányos szókincsemmel tudtam vele pár szót váltani, meg nagyjából meg is értettem miről beszélnek.

Megérkeztünk Istvánékhoz, ahol elköszöntünk tőle és a barátnőjétől, mindahányan meglepődtünk, hogy a csaj nem puszit adott, hanem ölelést, hát jól van, ha ott ez a szokás…Nice to meet you. Helló, sziasztok, Aztán István adjál neki este :D Majd Tomit is kidobtuk valamelyik buszmegállóban, majd miután hazaértem, már néztem is a neten a ryanair repjegyeket, de ez már egy másik poszt lesz…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://technikusur.blog.hu/api/trackback/id/tr4515444182

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.