Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Technikus Úr naplója

A GY.I.K.-os csaj - 2. rész - Részlet a Technikus Úr naplójából - 8. rész

2020. február 20. 17:45 - Technikus Úr

Véleményem szerintem nem jó, ha másnap a bejelentkezés után egyből ráírunk az adott személyre (2020: MSN bejelentkezés…Mit tud erről a Z generáció??) hogy: „húúú, de jól éreztem magam veled és remélem, hogy találkozunk még!”

Folyt.

Íratlan szabály, hogy 2-3 napig nem írunk rá, kivétel persze ha ő ír rád, hogy megköszönje a találkozót (szándékosan nem írtam randevút, mert nekem nem az volt a célom, hogy összejöjjek vele, hanem hogy megdugjam).

Nem emlékszem pontosan hány nap (talán egy kettő) után újra elkezdtünk beszélgetni és érezhető volt némi változás a kommunikációnkban. Nyilvánvaló, hisz megismertük egymást személyesen és ez azért hatással volt rá(nk), mertünk olyanokat írni egymásnak, amit előtte nem és teljesen más hangvételűek lettek a beszélgetések, kicsi flört, incselkedő kifejezések, félreérthető mondatok stb.

Aztán valamilyen téma kapcsán merült fel az ötlet, hogy a következő találkozáskor inni kéne. Jeleztem, hogy nekem ellenvetésem nincs az ötlet ellen, de van két dolog, ami akadályozhatja a programot.

  • Egy: Nem tudok Pestről haza jutni (ez persze kamu)
  • Kettő: Ha iszok, kanos vagyok (mondjuk mikor nem?).

Ezek a megjegyzések a haditerv részei voltak, valószínűleg erre ment ki a játék, mert voltaképpen miért pont velem akarna inni? Azt meg úgy nem írhatná meg, hogy gyere át és kúrj meg...az olyan… kurvás.

Ezek után tisztáztuk céljainkat, amik nagyon egy húron pendültek. Több esti MSN-es beszélgetés során taglaltuk, hogy milyen szexuális pozitúrában szexelnénk egymással, majd rá pár nappal később eljött az idő, hogy a fantáziáink és vágyaink megvalósuljanak. Így hát fogtam egy hátitáskát, belekúrtam egy bontatlan Žubrowkát meg egy pulóvert majd mondtam Apumnak, hogy Pesten van dolgom, majd holnap jövök.

Apámmal félszavakból megértjük egymást, nem kellet neki többet mondani, ő rögtön leszűrte, hogy a kisfia megy és valakit ma este jól meg fog baszni (2020: ez így elég puritán, de igaz).

A találkozót egy Pest elővárosi állomására beszéltük meg és amikor leszálltam a vonatról már ott várt. Puszi, szia, helló, irány a buszmegálló, mert onnan még buszozni kellet egy átszállással. Kb. olyan fél7-7 körül lehetet, nagyon szép időnk volt, azaz igazi nyári este és épp a seggét stíröltem mikor a menetrendet olvasta.

"hogy mi fogsz te tőlem kapni pár óra múlva..." gondoltam magamban és kiült az arcomra egy kaján vigyor. Mint említettem egy átszállással utaztunk a fővárosban, ami kb. 1 órát vett igénybe. A XVIII. kerületben szálltunk le a Ferihegy mögött, igén szép és csendes környéken, mintha nem is Budapesten lettünk volna. 5perc séta után megérkeztünk a házukhoz. Kertes ház, rendezett udvar, karbantartott házikó, egyszóval kellemes benyomást keltett a látvány. Az ember mégse megy be valami omladozó, szakadt putriba dugni, de itt ilyenről szó sem volt!!

A házba lépve bemutatott az anyukájának majd felmentünk a szobájába. Sejthetitek nem estünk egyből egymásnak ergo "Etwas Kultur muss sein". Végig néztem a szobájában kihelyezett tárgyakat, régebbi osztályképeket, amíg ő átöltözött, majd kértem, hogy hozzon két tiszta poharat, mert szerintem meg kéne kóstolni ezt a Bölényfüves Vodkát. Ő akkor ivott először ilyet, de elmondása szerint ízlett neki. Sokat hezitáltam azon, hogy kihagyjam-e ezt a részletet az illúziórombolás végett, de úgy döntöttem leírom, had nevessetek rajta.

Volt egy TV a szobájában és megkérdeztem, hogy szokta-e nézni a Barátok közt-öt? Azt mondta igen. Felvetettem az ötletet, hogy akkor igyunk meg még egy felest, aztán nézzük meg együtt az ágyáról az aznapi epizódot. Támogatva az ötletet, már kapcsolta is be, amíg én megtöltöttem az üres poharakat. Amikor szünethez érkezett a sorozat, közölte, hogy elmegy zuhanyozni, és amikor felállt visszahúztam az ágyra és lesmároltam.

Nem vagyok az a srác, aki perceken át csókolózik, én az ilyen 5-6 másodperces smacik híve vagyok. Amíg ő áztatta magát én a szobájából nyíló teraszon támasztottam a korlátot és bámultam az égen a kondenzcsíkokat. A napot már a horizont szelte ketté, de a hőmérséklet még mindig elviselhető volt egy szál pólóban is. Már ment a sorozat mikor visszaért egy rózsaszínű egyrészes ruhában. Nagyon beindított, úgyhogy több se kellet, akcióba lendültünk. Megjegyezte, hogy az ajtón túl (nappaliban) az anyukája nézi a tévét és ő szeret hallgatózni. Engem ez annyira nem zavart (bár nem tudom, mit lehet szeretni abban hogy, hallgatod hogy a lányodat dugják…).  

Na és most jön a poén. A Barátok köztnek ez volt az a része, amikor a Miki megdugta a Zsófit. Épp az a jelenet ment, amikor Zsófi huppan az ágyra és Miki fekszik rá, amikor én két ujjal voltam a csajban. Vége is lett a sorozatnak, de nem kapcsoltuk ki, had menjen, kell valami háttér zaj, ami tompítja majd a csattogásokat.

Ujjazás után nyelvel vettem igénybe a csajt. Tisztán észrevehető volt, hogy párperce még borotvapengék nyaldosták. Ezt nem azért volt nyilvánvaló, mert össze volt kaszabolva, hanem azért mert olyan selymes volt. Semmi savanyú, bepállót pinaszag, úgy volt rendben, ahogy kell. Látszólag nagyon élvezte, mert néha úgy összerezzent, hogy azt hittem leesik az ágyról. Csak némán nyöszörgött, tudta, hogy egy ajtó válassza el az anyjától, próbálta visszafogni magát. Helycserés támadás után ő vette szájalásba az akkor már mereven álló faszomat.

Érdekesen szopott, abszolút nem fogazott, de a bőrt húzta, ami picikét kellemetlen volt, de túlságosan élveztem, hogy megemlítsem neki ezt a kis hibát. Nem akartam még elélvezni, így jeleztem neki, hogy jöhet a gumi. Ekkora felnyúlt az ágya fölötti polcra majd levett egy gumit, ami felhelyezésre került. Én maradtam alul így szépen lassan rám ült és elkezdett lovagolni. Pár perc után váltottunk misszionáriusra majd kutyába. Kutyába megörültem, mert egyszerűen nem tudtam úgy csattogtatni, ahogy én szoktam/szeretem, attól félve, hogy anyuka meghallja.

Felmerült az ötlet, hogy menjünk ki a teraszra és ott folytassuk az aktust. Így is lett, fogtunk egy pokrócot meg egy párnát és állófasszal kimentünk a teraszra a szabad ég alá. A szomszédoktól nem kellet tartani, mert a terasz oldala lejtősen volt felfalazva, a hátsó szomszéd meg távol volt ahhoz, hogy bármit is lásson (na és ha lát, akkor mi van??) . Folytattuk a szexet különböző pozitúrákban, majd egyszer, amikor láttam, hogy nagyon nyögdécsel megkérdeztem, hogy: „Elmentél??” Erre szerintem szebb választ nem is kaphattam volna mintsem, hogy: „Hát már párszor.”. Jól van aranyom, ennek nagyon örülök, de én még egyszer sem a félóra alatt. Több pózváltást követve kb. egy óra kőkemény kúrás után kutyapózban szlottyoltam tele a gumit.

Zsepibe csomagolva félre tettük majd a pokrócra feküdve bámultuk a csillagokat és beszélgettünk, közben simogatta a hasamat (ez is bizonyította, hogy az aktus után, amíg a férfiakból kiürül, addig a nőkben megnő az oxitocin. Erre majd egy poszt kapcsán vissza fogok térni).

11körül mondtam, hogy az eredetileg tervezett ott alvást szeretném kihagyni és az utolsó járattal mennék haza. Bár utólag jó lett volna ott maradni, hogy reggel még egy menetben megtapasztalja a „Technikus Úr hatást”. Kikísért a buszmegállóba, majd elváltak útjaink. Hazafele menet a vonaton hívtam Bródit és egy rövidke beszámolóval elmeséltem a történteket.

Másnap reggel Fater meglepődve vette észre, hogy otthon aludtam. Közöltem vele, hogy még az éjjel, az utolsó járattal hazajöttem. Megkérdezte, hogy: „Minden rendben?” „ Persze, adtam neki rendesen!” Erre válaszul csak ennyit mondott: „Jól tetted…”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://technikusur.blog.hu/api/trackback/id/tr6615483462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.