A karantén első napján már kaptam is az e-mail-t, hogy van meló, lehet folytatni.

Ennyit a fizetés nélküli szabadságról...

Folyt.

A történet nem ennyire fekete és fehér...

Dióhéjban:

Kb. február elejétől a munkahelyem bérbe adott egy budaörsi cégnek, ahol egy projekt összeszerelése van rám bízva, mert a cégnek jelenleg nincs rá kapacitása. Ez a projekt egy orvosi mintatároló berendezés prototípusa, amin ez a cég már 2 éve dolgozik. Most jutott el arra szintre, hogy a projekt alkatrészei lassan-lassan elkészülnek és neki lehet kezdeni az összeszereléshez. A dolog nem ilyen egyszerű, hiszen nem Misike LEGO helikopterét kell összeszerelni a mellékelt instrukciók alapján, hanem azért ettől jóval grandiózusabb a feladat. 

Az alkatrészek szakaszosan készülnek el, így nem minden napomat töltöm ott. Pl. 2 hete voltam utoljára, de tegnap szóltak, hogy elkészült egy újabb adag, így lehet menni. Így hát a mai napomat ott töltöttem és a holnapomat is ott fogom. Jóformán ennél a budaörsi cégnél ugyanúgy megy tovább minden, ahogy eddig, így hát én is végeztem a dolgom.

A helyzet az, hogy nekem baromira tetszik ez a cég. Komplex, összetett, mindennel foglalkoznak ami engem érdekel és azzal is amiben nekem már jó 6 évnyi tapasztalatom van és mellesleg nem vagyok belőle szar. 

Az legutóbbi ottlétem során beszélgettem egy ottani munkással (a továbbiakban hívjuk Bélabácsinak) és szóba jött (mert szóba akartam hozni) az én szakmai tapasztalatom. Elmondtam, hogy nem olyan régen egy hasonló, de azért jóval kisebb cég telephelyvezetője voltam, mire az öregnek a szeme egyből felcsillant.

De igazából nem értette, vagy talán nem is hitte el. Rá is kérdezett, hogy ha én egy cég műszaki vezetője voltam, hogy-hogy most egy másik cégnél vagyok egy egyszerű összeszerelő ember? 

Erre a kérdésre megpróbáltam röviden és tömören válaszolni, amit tudomásul vett. 

"Menjél fel a főnöki irodába. Azonnal felvennének..."

A helyzet az, hogy ez a Béla bácsi baromira beletette a bogarat a fülembe, mert tényleg baromira tetszik a hely. A probléma az, hogy Budaörsöt tőlem 45 km és egy főváros válassza el. Ez azért necces. Km-ben még oké, de a budapesti dugók nekem nagyon nem hiányoznak...

Ma reggel, amikor Bélabácsi meglátott, egyből rá is kérdezett.:

- Na?? Eldöntötted? Jössz akkor??
- Ááá, még nem tudom Béla bácsi...
- 10 perced van felmenni az irodába!! 

A helyzet az, hogy ha váltanék is, mindenféleképpen szeretném a jelenlegi munkahelyem bérbeadásával végigcsinálni ezt a projektet. Már csak a tisztesség kedvéért.

Ha sikeresen végigcsinálom a projektet, akkor már legalább lesz amivel bizonyítottam a cégnek. Ebből próbálok meg előnyt kovácsolni...

A bejegyzés margójára:

A nap vége felé Béla bácsi odajött hozzám és azt mondta:

- Azt mondták, ha elkészül a gép Te adhatsz neki nevet.

Ezt nem nagyon értettem - hiszen van valami neve -  és szerintem csak szívatott az öreg.

Ha elkészül és nem baszott át az öreg, akkor Csingának fogom hívni. 

Szóval Kedves olvasóm, ha majd valamikor a jövőben találkozol egy olyan orvosi tároló berendezéssel, aminek a nevében benne van a Csinga név, tudnod kell, hogy én adtam a nevet. Azt, hogy kiről, azt úgy is tudod. :)