Akik követik a blogomat, tudják hogy alig féltucat ember tartozik a baráti körömbe.

Folyt.

Sőt, azt is tudhatják, hogy István barátom (egyes bejegyzésekben Kollegaként említem) Dániában él, tanul, dolgozik.

Igazából bejelenthetem, hogy csak tanult, mert sikeres mérnöki diplomát szerzet a hónap elején...dánul. Ez azért nem kis teljesítmény!!

Szóval februárban leadta a szakdogáját, majd márciusban sikeres államvizsgát tett, így úgy tervezte, hogy hazajön a nyárra, megpróbál valami zsíros állást keresni, aztán ha nem jön össze, visszamegy Dániába és ott fog dolgozni.

Március 26.-ára foglalta le a repülőjegyét még február elején, de aztán ahogy beütött a szar (gondolok itt a koronavírusra), úgy gondolta, hogy foglal egy korábbi repülőjegyet, nehogy teljes karantén legyen és kint rekedjen.

Itt azért érdemes megemlíteni, hogy Dániában sokkal előbb lett szarabb a helyzet, mint nálunk.

De míg mielőtt ezeket számításba vette volna, hatalmas partizásba vetette bele magát, ahol is a csoporttársaival együtt szétbulizták a hétvégéket, mit sem sejtve arról, hogy van közöttük egy(?) koronás. 

Sörpongoztak, egymás szájába adták a sushit, és mint jól megérdemelt friss diplomásként ünnepelték, hogy az életük egy újabb mérföldkőhöz érkezett. Természetesen a földi halandó ember vágyainak kielégítéséről nem is beszélek. 

Aztán úgy 4-5 nap múlva a barátom érezte, hogy valami nincs rendben. A szokásos tünetek: magas láz, mellkasi fájdalom, fura légzés, amit mindenhol hirdetnek.

Elment az orvoshoz, de amint megtudták, hogy 29 éves, már mutatták is, hogy arra van az ajtó, mert van náluk azért sokkal súlyosabb beteg is. Így nem volt mit tenni, kiváltott egy marék paracetamol tartalmú lázcsillapítót és kénytelen volt otthon kikúrálni magát.

Elmesélése alapján 2 nap volt kritikus, amikor is a láz miatt egész nap csak feküdt. Fura érzés kerítette hatalmába, mert nem egy szokványos tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket produkált. Akinek volt már tüdőgyulladása az tudja (??) hogy amikor lázasan fekszik, milyen lázálmok gyötrik az embert. Koronavírus nem csinál ilyet. Teljes mértékben racionálisan gondolkodik az ember. És ami az elmesélései alapján a legfurcsább az az, hogy az egész tested forró, mint egy két hete nem kúrt nimfomán kurva ágyéka, kivéve a mellkasánál. Rátette a tenyerét és rendesen hideg volt. 

A másik érdekesség, amire csak utólag jött rá egy orvos tünetismertetése után, hogy a vérhígító (lehet nem ez a legszakszerűbb kifejezés, kérlek javíts ki kommentbe) hatása van. Szerzett egy körömtájéki apró (tűszúrásnyomnyi) sebet és vagy félórán keresztül szinte ömlött belőle a vér. 

Kb. még 2-3 napig lábadozott, mire teljesen tünetmentes lett és kigyógyult. Aztán eljött az utazás napja, így hát csomagolt és irány a repülőtér. A hőkamerákon (ha persze voltak) sikeresen átsétált Dániában és Magyarországon is. Mivel rendes állampolgár hírében áll, így nem kockáztatta azt, hogy az esetlegesen hátramaradt vírusokkal továbbfertőzi embertársainkat, így önkéntesen kéthetes karanténba vonult egy budapesti airbnb lakásba, megfelelő mennyiségű élelemmel feltárazva. 

Ez az önkéntes karantén pénteken járt le (előttünk is titokban tartva) és szombaton egy Skype-os konferenciabeszélgetés (tagjaiként meg kell említeni Bródit és az öccsét, Mikit) során mesélte el a történteket, miközben mindenki a monitorja előtt töltötte magának az italát (mert természetesen fontos a megfelelő mennyiségű fertőtlenítés).

A gond csak az ezekkel a HomeKaranténSkype-os fertőtlenítésekkel, hogy úgy kiütöd magad, hogy észre sem veszed...