Napos reggel, mínusz 12 fok, meleg és puha ágy, egyedüllét, egy jó KV, egy jó zene. Mi kellene még? 

Folyt.

Talán pár sor, mert érzem, hogy belül feszít valami és késztetést érzek, hogy írjak.

Sorry, nincs konkrét sztorim, ezért csak azokat írom le, amik a fejemben kavarognak. 

Első. 

Covid-19 vakcina és oltás ide vagy oda, szerintem nem lesz konkrét megoldás. Majdnem biztos vagyok benne, hogy egy év múlva is maszkban fogunk járkálni, mert mindig lesznek akadékoskodó személyek, vírus tagadók, mutációk. Szerintem egy év múlva még szarabb lesz a helyzet, mint most. De ne legyen igazam!

Nekem is hiányzik a régi életem! Nekem is hiányzik beülni valahova egy hambira vagy egy mozi filmre, de sajnos most ez van. A vendéglátósokat én is sajnálom, de az ő sorsukat az államnak kellene a kezébe venni, ami baszik bármit is ezzel kapcsolatban lépni. 

Ettől függetlenül mindenkit biztatok az oltásra. 

Második.

Bori bejegyzésének témája ütötte fel a fejemet, hogy rám is igaz; a pálya elhagyás.

Ha magamból indulok ki, akkor azt kell hogy mondjam, hogy az iskolai végzettségem csúcsa (mérnöki diploma) teljesen felesleges. Bár ez így kicsit erős.

Na, de menjünk sorba.

Éreccségi - pipa

Gépgyártástechnológia technikus OKJ-s végzettség - pipa.

Ez az a terület ami a mai napig érdekel. Számomra művészet:

Fogsz egy darab rozsdás vasat vagy valami szart, beteszed egy esztergagépbe vagy egy megmunkálóközpontba és a végeredmény egy század mm pontosságú alkatrész. Mi ez, ha nem alkotás?

Szerettem, 6 évig dolgoztam benne, ebből 3-at Főiskola mellett. Ahol mit is tanultam? Jármű mérnökösdit.

Mi ez a váltás? Eredetileg gépészmérnök akartam lenni, de amikor Bródival a továbbtanulás küszöbén álltunk, azt mondta nagy bölcsen, hogy Őt a gépészmérnöki nem érdekli, inkább a jármű, így hát mind a ketten bejelöltük első helyre.

Aztán engem felvettek, Őt nem. Mentem járműre, ahol a tananyag 85%-ban megegyezett a gépészettel, így már nem variáltam, maradtam a seggemen járműn és elvégeztem.

Feleslegesen. Hogy miért? Mert már akkor megmondták a tanáraink, hogy a tananyag pár év múlva elavult lesz. Persze a fizika törvényei nem változtak, a futómű egy elektromos autón is ugyan az lesz, de a hajtásrendszer, a karosszéria kialakítás teljesen átalakul (Hála a Tesla-nak). Meg amúgy is. Nem nagyon érdekelt, de szerettem. Prio 2-ben volt az alkatrészgyártás után. És ha belegondolsz, ez az életben is így van. Csak alkatrészekből tudsz járművet építeni.

Így alakult, hogy 5 percet nem töltöttem el a járműiparban. Pedig nem voltam/vagyok benne rossz. És esküszöm! Én sok járműipari céghez beadtam az önéletrajzomat, de azt mindig lesöpörték az asztalról. 

Így maradtam telephelyvezetőként közel az alkatrészgyártáshoz, ahol naponta szívhattam a fém és az emulzió szagát tüdőre.

Aztán jött egy személy, csábítgatott és elkerültem az automatizálás területére, ami az elején nagyon ígéretesnek tűnt, mert volt benne némi jármű illat, de ez csupán 5 hónapig tartott. Aztán innen a sztorit ismerhetitek. Covid, felmondás, az élet messze sodort (szó szerint) és most műszerész vagyok. :D

Röhögök. Ki a faszom gondolta ezt? Nem mondom, hogy 100%-osan boldog vagyok tőle, de szeretem, mert némileg közel vagyok ismételten az alkatrészgyártáshoz és jól fizet. És ami talán az egyik legfontosabb. Alázatra tanít. Türelemre. Pepecselős olykor, de meg kell tartani az önuralmadat.

Nem pattanhatsz fel a helyedről, hogy "A kurvaisten bassza már meg!!", mert tizedjére sem sikerül beállítani azt, ami fölött már egy órája görnyedsz.  

Nem tudom mi lesz 2 év múlva. Nem tudom, hol leszek 2 év múlva. Csak azt tudom, hogy nekem így most jó. 

De, hogy ki vagyok én? Technikus, mérnök és műszerész. Bár az utóbbiról nincs papírom.

Remélem, nem volt túl uncsi...