A héten ugrott be ez az egyperces flashback.
Folyt.
Néhány éve interjúztattam egy srácot, amikor is a cégünk elérte azt a méretet, hogy irodai szinten is bővüljünk.
A srác végzős volt a gödöllői SZIE-n és gyakornoki állást töltött be a hatvani Bosch gyárban.
Mielőtt interjúra jött volna, már a belső Bosch-os kapcsolataimnak köszönhetően leinformáltam a srácot. Mondták, hogy ha jót akarok magamnak, akkor felejtsem el, de még az interjúra se méltassam. 3 méterrel a föld felett jár, ő mondja meg, hogy ki élhet és ki halhat és természetesen a spanyolviaszt is ő fosta az esztergagép munkapadjára.
Nem mondtam le az interjút, lássuk mekkora arca van.
Kb. a második mondatánál olyan szinten felbaszta az agyamat, hogy majdnem elzavartam a retkes picsába.
Bemelegítő kérdésnek azt tettem fel, hogy mit tanul, mit csinál.
Bele is kezd, hogy a gödöllői SZIE-n tanul bla bla bla és duális hallgató. (idézem) "De szerintem te azt úgy sem tudod, hogy mi az."
Itt levettem a szemüvegemet, letettem az asztalra és próbáltam visszafogni magam, annak ellenére, hogy a pulzusom 80-ról 120-ra ugrott, majd belekezdtem.
"A duális képzési rendszer a német oktatási rendszer példájára épült. 2012-ben elsőként a Kecskeméti Főiskolában indult, a Járműmérnöki szakon, a Mercedes és a Knorr Bremse társaságával. Én is ott kezdtem..."
Ha nem is szóról szóra, de valahogy így fogalmaztam.
Majd egy kabbeafaszom arckifejezéssel zártam a monológomat. :)
Nem sokkal később a Főnököm is megjelent az interjún, majd a irreálisan magas fizetési igénye közlése után "fontolóra vettük" az alkalmazását és viszontlátással elköszöntünk. Nem nyert.
