Zene
Azt a rongybatekert kurva életbe, de elhanyagoltam mostanában ezt a sivatagi látogatottsággal megáldott blogot. Na, nézzük mókuskáim, hogy mik történtek az elmúlt közel egy hónapban a szaros kis életemben.
Március 15.-e van. Ünnepnap. Itthonülőssemmittevősnap. Vasárnapos érzetem van, ezért írok.
Az igazi vasárnap óta alig történt valami érdekes… Szinte semmi. Persze azért tegnap volt egy kis véletlen…
… a boldogtalanságom oka, hogy életem során sosem szenvedtem hiányt semmiből. Minden sikerült az életben. Noha soha nem voltam elkényeztetve. Anyagi helyzetünket tekintve a középrétegben tartózkodtunk. Most már fentebb.
/hülye de igaz gondolatok egy fizetésemeléses nap után…/
Ui.:…
Gyorsan papírra vetem a friss, ámbátor homályos emlékeket.
Na, de mielőtt nagyon belemennék, a múlt éjjel történt eseményeibe, kicsit fussuk át az Ó évet:
Zene!
(a zene egy kislemez. A hangsúly az első számnak a dalszövegén van)
Zene
Vasárnap este épp a KV-mat melegítettem, amikor faterom belép a spájzba és kérdőre von, hogy az a kólás flakon tényleg azt tartalmaz-e, ami rá van írva (Nálunk gyakran előfordul, hogy nem. Ajánlatos az ásványvizes palackba is beleszagolni, mielőtt meghúzzuk…). Mondtam, hogy persze.
Na még mit nem…
Zene
Pedig lenne hozzá kedvem… nagyon is. Gyakran eszembe jut, hogy mennyire hiányoznak a főiskolás évek, és de jó lenne visszamenni vagy legalábbis újra átélni…