Nem terveztem írni, de még is leírom.

Folyt.

Fura volt visszaolvasnom a pont 1 évvel ezelőtti bejegyzésemet, aminek ugyanez volt a címe. Az, hogy mi változott, mi igazolódott be, azokból, amiket leírtam és a többi. Nem fogom elemezgetni, olvasd el újra és vond le a következtetéseket saját magad.

Igazából nem is akarok itt nagy regényt írni a tegnap estéről. Egyedül felmentem Bródi Barátomhoz, megittunk 2-3 sört, meg egy whiskyt és átdumáltuk az estét. Ennyi.

De amiért izgalmasabb ez a bejegyzés az az, hogy érzem, hogy szorul a hurok a nyakam körül. A Barátnőm elkapta a vírust, így már több mint 2 hete nem találkoztam Vele. Jól van.

Jóformán a környezetemben (kivéve a szüleimet) mindenki elkapta már a vírust. Mondjuk Bródi pont nem. 

Szóval csak azt kell, hogy bevalljam, hogy kezdek félni. Lehet, hogy 2-3 napos lázzal túlélném (az sem kizárható, hogy tünetmentesen már átment rajtam) de az is lehet, hogy intenzívre kerülök és lélegeztetőre basznak. 

Ennek fényében készítettem egy biztonsági mentést a blogomról, amit egy SD kártyára mentettem le és rejtettem el egy olyan helyre, ahol tuti rátalálnak, ha feldobom a pacskert. 

Egy időzített bejegyzést is írtam, hogy ha esetleg tényleg megpusztulok, akkor értesüljetek róla, hogy ne várjatok több bejegyzést, mert nem lesz.