Nem egy helyről olvastam ezt a kijelentést.

Folyt.

Persze azért vannak kivételek.

Most ezt nem úgy kell értelmezni, hogy ha 30 éves korodig nincs meg a kocsid, lakásod, feleséged, gyereke(i)d akkor már egy lúzer vagy és az életed szart sem ér.

Ez a kijelentés inkább a saját biznisz - vállalkozás - beindítására igaz.

De ha belegondolunk, akkor logikus is:

Huszonévesen befejezed a sulit - mindegy, hogy mit - majd elkezdesz dolgozni valahol, szerzel egy kis élettapasztalaton, na meg egy kis tökét, és ha elég ambiciózus vagy, akkor 30 éves korodra már beindíthatod a saját kis vállalkozásodat. 

Persze ez így kurva jól hangzik, de azért vannak itt egyéb tényezők is. Pl. a gazdaság vagy a rendelkezésre álló töke mennyisége.

És persze az sem mindegy, hogy mit tanultál. Mert Pl. egy szabó 1 millió Ft.-ból vesz 3 varrógépet és már kezdheti is a bizniszt, de egy CNC esztergályos vagy marósnak, nincs 5-8-10 milliója egy gépre (és azt még illene felszerszámoznia is) hogy elkezdje az ipart. Persze van hitel meg örökség meg stb. meglehet oldani. Kitartás kérdése.

Na mindegy, kicsit elkanyarodtam. 

Szóval nem azt mondom, hogy 35-40 évesen nem lehet valaki sikeres vállalkozó, de akkor elképzelhető, hogy már nehezebb belekezdeni.

Én magam részéről egy puha pöcs voltam belekezdeni (bár még van bő 2 évem 30-ig) és nap mint nap azon agyalok hogy mit hogyan lehetne, meg mit érdemes. Picit bealudtam azaz igazság, és a válság szaga sem elhanyagolható tényező.

Osztottam szoroztam és arra az elhatározásra jutottam, hogy ha meglesz idén a nyelvvizsgám, akkor februárban jelentkezni fogok MSc-re, Győrbe.

Kimarad ugyan 4 év oktatás, de úgy érzem nem lesznek gondok. 

Beszéltem a volt csoporttársammal, aki ott végzett, azt mondta, hogy nem vészes, simán ellehet héderelni azzal a tudással, amit a BSc-n kaptunk.

Szóval irány az iskolapad!!