- Miki valami gyrosos kaját enne. - Mondta nekem Bródi a telefonba szombat este, 8 óra körül.

És mivel a városunk összes gyroszosával van valami problémánk, nem volt kérdés, fel kellett mennünk a Fővárosba és keresni valami gyorskajáldát a körúton. 

Folyt.

Fél órával később már úton voltam a Barátnőmmel Bródihoz és Mikihez. Mikinek konkrét elképzelése volt az étteremmel kapcsolatban, de nem tudta, hogy hol volt pontosan a körúton az a hely, ahol évekkel korábban TiBoval kajáltunk.

Én azonban konkrétan emlékeztem, hogy az a kajálda a Nyugatival szemben van.
M3 - Hősök tere - Podmaniczky és már kerestünk is egy parkolóhelyet, ahonnan már gyalog mentünk tovább a Nyugatihoz. 

Gyorsan betoltuk a kaját, aztán elkezdtünk tanakodni az este további részéről. Kaszinó volt terítéken, de picit még korainak éreztük, így kellett valami töltelék program.

- Sétáljunk el a Margit-hídhoz! - Tanácsoltam 

Na itt állj! Ugyanis Bródi és Miki - ha nem is a teljesen - de ismerik a Szépszeműs sztorit. Ismerik a Margit-hídas és a Lime-os eseményeket is nagy vonalakban. A Barátnőm érthető okokból nyilván nem.

Miután beajánlottam a programot, Bródival összenéztünk és az arcán megjelent egy apró mosoly. Mivel a többieknek nem volt ellenvetése az ötlet ellen, így elindultunk.

Kicsit olyan ez, mint amikor egy gyilkos visszatér a tett helyszínére, hogy újra átélje az eseményeket (Mindhunter - Netflix). Visszakapjon egy darabot abból... 

Aztán ahogy átértünk a Nyugati aluljárón, tanácsoltam, hogy Lime-al (elektromos rollerrel) folytassuk az utunkat. Először mindenki húzta a szája szélét, mert senkisem tudta, hogy működik a rendszer, kivéve persze engem, de nekem meg elkellett játszanom, hogy sohasem használtam ilyet. Nem volt könnyű, 3x is elszóltam magam... 

Amikor már komolyabb elhatározásra adtuk a fejünket rollerbérlés gyanánt, betoltam, hogy:

- Ezek a gépek, amúgy tök jól mennek. - Szinte azonnal kapcsolt az agyam, hogy ezt nem kellett volna, mert én még ilyennel nem mentem, így azonnal utánavágtam, hogy - Állítólag. 

Barátnőmnek nem tűnt fel, Bródi azonnal rám nézett és húzta a szája szélét miközben a nevetését próbálta visszafogni. Még szerencse, hogy a Barátnőm előttünk sétált... 

Aztán a második elszólás akkor volt, amikor a Barátnőm és Bródi már kibérelte a maga rollerét, én még az alkalmazással baszakodtam. A hátam mögött próbálták a gépeket működésre bírni, de azok nem indultak el.

- Lökjétek meg!! - Néztem fel a mobilom képernyőjéből és szóltam oda olyan határozottan, mint aki mindennap ilyet használ. Második elszólás...

Aztán Bródi volt akkora "szemét" és megkérdezte, hogy Te ezt honnan tudod?

- Olvastam! - válaszoltam.

Mikor a Barátnőm próbálta a gépet, Bródi oda jött és megkérdezte:

- Neked már le volt töltve az alkalmazás, igaz? - kérdezte
- Nem volt! Mindig Szépszemű bérelte, mert egy gépen utaztunk. - válaszoltam

Miki kihagyta a bulit, mert elvei vannak, mert a bankkártyájának adatait semmilyen alkalmazásnak nem áll szándékába megadni. Ő tudja, jött utánunk gyalog, miközben mi úton voltunk a Margit-hídhoz.

Én mentem elöl, kb. 200 méterrel a többiek előtt és a híd negyedénél a lelki szemeimmel már láttam, hogy Szépszemű ott ül a híd pillérjének nekidőlve, de csupán egy délibáb volt. Mire odaértem, Kínai turisták fotózkodtak ott, ahol pár hónapja Szépszeművel ölelkezve ültünk.

Az idő sem stimmelt. Általában hajnali 2 és 4 között szokott ott hesszelni, de a time ekkor háromnegyed 10 körül volt. 

Ellenben benne volt a pakliban, hogy ha gyalog megy haza a munkából (feltéve ha dolgozik), akkor simán szembetaláljuk magunkat Vele, de nem történt meg... Sajnos... Látni akartam őt! 

Aztán a krúzolás közben elfogott egy fura érzés, mintha egy terhet dobnék le a vállamról, azzal hogy a Barátnőmnek bevallanám, hogy én már lime-oztam életemben. Magyarázatként eszem ágában nem lett volna feladni a volt titkos életemet, így az egészet dobtam a levesbe. Találjak ki mellé valami hülye indokot vagy mesét, hogy mikor és hol használtam ilyet? Mondjak el egy igazságot egy hazugsággal keverve? Mi értelme lenne? Semmi!

Megmarad ez az én kis titkom! Örökre! 

Jó volt krúzolni, ott ahol pár hónapja Szépszeművel, de közel sem olyan. Közel sem!! Más volt akkor. Más körülmények, más érzelmek, más véralkohol százalék, más spermaszám a herezacskóban és még sorolhatnám... Hiányzik bassza meg... És kurvára nehéz beletörődnöm, hogy vége annak, pedig minden porcikám kívánja a folytatását... Még abba sem mentem bele, hogy csináljak a Barátnőmmel olyan képet a Hídon ülve, mint amilyet Szépszeművel csináltam. Nem akartam megerőszakolni a hely szellemét. 

A harmadik elszólásra már nem emlékszem, hogy mikor és hol volt, csak arra, hogy mi. Azt a kérdést feszegették a többiek, hogy vajon elbír-e két személyt a gép? Én meg rávágtam, hogy "Simán!!". Szerencsére ez az elszólás sem keltett gyanakvást a Barátnőmben. 

Miután visszatértünk a kocsihoz és lekúrtuk a rollereket átkocsikáztunk a Lánchídhoz, a Sofitel hotelhez. 

Megmondom őszintén egész este nem kívántam a szerencsejátékot. Valahogy nem éreztem a Fortunámat. Tudjátok, mint amikor az embernek rossz előérzete van, hogy ma őt felelteti a tanár, vagy csak a Vonzás törvénye. Tudja a fasz. Azt éreztem, hogy én itt ma bukni fogok, de mivel Bródi nagyon akart menni, így nem ellenkeztünk. 

Most csupán egy 10-essel kezdtem, ezres tétekkel. Félóra baszakodás után el is vesztettem mindet, így bánatomban egy kétezressel ültem le egy félkarú rabolóhoz, ami nem meglepő módon elnyelte a pénzemet. 

-12 ezer

Miután Bródi beváltotta a +20ezres nyereményét a Barátnőmmel elmentek WC-re.

"Egy kis sallangot még bedobok egy félkarúba" - Mondta Miki, miközben a többiekre vártunk és a kijárat felé vette az irányt, ahol az első gépek egyikéhez ült le. 

Miközben vártam rá és a többiekre, észrevettem, hogy az első élő rulettasztalnál 7 kör óta nem volt fekete.

- Tegyél rá! Ne tegyél rá! Tegyél rá! Ne tegyél rá! - mint amikor a Tom és Jerryben a két vállon veszekszik a kisördög és a kisAngyal. 

A pénztárca nyílt, 10-es ki, majd lerak a zöld posztóra. 

- Jó estét kívánok! 10 ezret szeretnék a feketére!

Majd a krupié csaj elveszi a bankjegyet, félrerakja és két db. 5ezres zsetont tesz fel a feketére.
A rulettkerék forog, a golyó pörög, a szívem úgy zakatol, hogy majd kiszakad a helyéről. Érzem, hogy az adrenalin elárasztja a testem.

Közben látom, hogy jön Bródi vigyorogva és a Barátnőm fancsali arckifejezéssel, amiről leolvasom, hogy "Nem buktál még eleget, Te Fasz?"

24 - fekete

Juhúú. Aztán rájövök, hogy már csak -2 ezren állok. 

A 2 zsetonból 4 lett és kedvet kaptam a folytatáshoz.
A következő körben a pirosra raktam (szigorúan követve a stratégiámat) 5 ezret, ami ismét bejött.

+3 ezer. Nem kísértettem a sorsomat. Kiszálltam és visszaváltottam a zsetonokat papírpénzre és elhagytuk a komplexumot. 

Nem volt konkrét terv az este további részére, így elindultunk haza. Útközben Bródi beinvitált minket még hozzá egy sörre vagy egy rozéra, de sem Mikinek, sem a Barátnőmnek nem volt hozzá kedve.

Nekem volt! Így hát kiraktam otthon a Barátnőmet utána Mikit, majd felmentünk Bródihoz és kiültünk a teraszára meginni egy sört. Tényleg szigorúan egy sört, mert kocsival voltam. Megesik... 

Vártuk a nagy hullócsillag záport, de lófasz se jött, így inkább átbeszéltük az estét. Aztán közben küldtem egy képet Szépszeműnek, amit a mai napig nem tudom, hogy miért tettem. Talán mert aznap este kurva sokat gondoltam rá, a fent leírt események kapcsán...

Nem tudom. Hajnali 1 körül indultam haza, de mielőtt elindultam, Bródi megkért, hogy írjak neki, mikor hazaértem.

Így is volt, egy sörrel a szervezetemben hazavezettem, majd ahogy lefordultam a kapubejárónkhoz (oda, ahol a Szépszemű majdnem az árokba hajtott) elővettem a telefonomat és megírtam Bródinak, hogy hazaértem. 

És ebben a pillanatban elhajtott mögöttem egy rendőrautó...