Pontosan nem emlékszem, hogy hanyadik szemesztert tapostuk a Srácokkal...

Folyt.

De annyi szent, hogy tavaszi félév volt. És mivel nem volt még birtokunkba a majd lentebb említett céleszköz, így azt gyanítom, hogy a második szemeszterünk volt, amikor is a Hőtan vizsgától kurvára be voltunk szarva.

A koliban fel-alá járkálva tanakodtunk a többiekkel, hogy ez bizony kurvára nem fog menni, így segédeszközökkel - ez alatt értsd: puska - kell felfegyverkezni magunkat. 

Persze a puskázás már az első szemeszterben sem - sőt, ha szívemre akarom tenni a kezemet, akkor már a középsuliban sem - volt új dolog, de a szokásos papírfecniket a számológép mögé elrejteni túl szokványos volt. Az okostelefonból való puskázás akkor még igencsak gyerekcipőben járt, így kitaláltuk, hogy be kell szereznünk puskatollat. Pontosabban puskatollakat.

Tudjátok, egy golyóstoll, aminek az oldalából ki tudsz húzni egy papírt.  Ezeket egyébként meg is őriztem, fent vannak a padláson, majd ha érdekel valakit, akkor előkotrom. Megtartottam emlékbe, radírozatlanul. 

Így hát én és a Srácok arra az elhatározásra jutottunk egy verőfényes napsütötte délután, hogy a HB koliból kimegyünk Kecskemét legnagyobb papír írószer boltjába, ott tuti lesz ilyen cuccos és nagyobb magabiztossággal ugrunk neki, ennek az amúgy baszottul nem könnyű vizsgának. 

Petya nem régiben vásárolt Lanos-ával vágtunk neki az útnak, majd a belvárosban le is parkolunk a bolttól nem messze. 

A bolt egyébként tényleg baszott nagy volt. Járkáltunk össze- vissza, mint zsidóban a fájdalom, de egyszerűen nem találtuk azt, amire szükségünk volt. 

- Kérjünk segítséget. - merült fel az ötlet, de mint a kisiskolások, akik poénból akarnánk kotongumit venni, nem mertük a boltos nénik segítségét kérni. 

Aztán valahogy csak rá szántuk magunkat, mert feltett szándékunk volt megvenni azt a szart. 

- Elnézést, tudna segíteni nekünk?
- Persze, mit szeretnének?
- Olyan tollat szeretnénk venni, aminek az oldalából ki lehet húzni ilyen kis papírt.
- Micsodát? 
- Ilyen toll, tetszik tudni. - Közben ment az activity, ugyan is kézzel is rásegítettünk a jobb érthetőség végett.
- Jaaaa! Puskatoll. Hát így mondják nekem. Itt vannak - majd vezetett a sorok között a néni, ahol valóban temérdek számra voltak a puskatollak mindenféle színben. 

Ha jól emlékszem vagy 4-et vásároltuk fejenként, biztos, ami biztos alapon. 

Aztán erről a délutánról már csak az van meg, hogy valami oknál fogva Petyának nem volt kedve vezetni, így megkért, hogy vezessek már vissza a koliba. 

Épp a Koháry körútról fordultam rá a Piaristák terére, amikor is a zebra előtt egy lány a kerékpárjával közelítette meg azt. Mivel a biciklijén ülve tette mindezt, nem nagyon akartam megadni az elsőbbségét, mert így nem minősítettem járókelőnek, de a kis csaj a zebra előtt egy pillanat alatt leugrott a kerékpárjáról, de úgy, hogy az autó A oszlopa ezt előttem teljesen kitakarta, és mivel már leszállt, az elsőbbsége jogos lett volna, de ekkor túlságosan is hirtelen kellett volna fékeznem, ahhoz, hogy átengedjem. 

- Gyalogos vagyok!! - ordította be a leengedett vezetőoldali ablakomon amikor elhaladtunk mellette. 

Erre szoktam azt mondani, hogy: Hülye helyzet. 

Nekem abszolút nem volt ez miatt lelkiismeret furdalásom. Talán a sztori sem maradt volna meg bennem, ha a vissza vezető úton Petya nem hozta volna fel vagy 6x, hogy a mekkora hülye picsa volt az a picsa.