Családi délután volt...
Folyt.
... aztán elhangzott egy-két gondolat, idézet, amiket úgy érzek, hogy le kell hogy írjak. Számotokra nem fog szolgálni hírértékkel.
A mai bejegyzésnek a kezdőlökését nagybátyám aranyköpése indította meg, noha ez speciel pont nem Ő találta ki, azért levésem.
Röviden a sztori az, hogy a családi örökség része egy osztatlan közös tulajdonú telek, aminek az eladása már hosszú-hosszú évek óta zajlik. A probléma az, hogy akárhányszor egy komoly vevő jelezte szándékát a vásárlásra (nem releváns, de 10-en milliókról beszélünk), az egyik tulajdonos mindig visszalépett.
Vagy nem adja el, vagy a pénz nem volt elég, de nem egyszer az ügyvéd előtt a papír alákarcolásánál intett stoppot az ominózus személy.
Most is lenne egy komoly vevő, de a 19 és fél misi nem jó, legyen 20 és fél, annak ellenére, hogy a hirdetésben 20 szerepel. A szokásos forgatókönyv, nem tudunk továbblépni az öreg némber miatt. Mondtam anyámnak - annak ellenére, hogy nincs közöm hozzá - hogy ne adja el. Nem vagyunk rászorulva az eladási ár ötödrészére, a föld az értékéből nem veszít. Nagybátyám is erre a következtetésre jutott, hogy ahány éve szopat ez a köcsög, most fordítunk a kockán.
"Jön még kutyára kamion és azt a kamion én fogom vezetni" - idézte
Nagybátyámnak több ilyen elejtett mondata volt az évek során, amik valami érthetetlen okokból beleégtek az agyamba.
Az egyik pl. az, hogy kb. 6-7 évesen tudtam meg egy Wartburg hátsó ülésén ülve, hogy az OTP rövidítése valójában az Óvatosan Takarodj a Picsába.
Továbbá azt is, hogy azok a nők, akik valamilyen extrém színűre festetik a hajukat (kék, zöld, magenta, faszomtudja) azokat az ágyban bármire rá lehet venni. Az, hogy ezt tapasztalatból mondta vagy neki is csak úgy mondták, nem mertem 10 éves koromban rákérdezni. Csak ültem kussban és tanultam. Ha Szépszeműből indulok ki, lehet igazságalapja az eszmefuttatásnak.
Egy másik gondolatmenetemet szintén a ma délutáni családi összejövetel indított meg. Feljött a szó Elon Muskról, a Tesláról meg a részvények, blablabla és unokatestvérem benyögte, hogy a világ legszánalmasabb dolgának tartja az űrkutatást. Érti, hogy a teflon sütő, hú de kurva jó, de most na.
Erre annyit válaszoltam, hogy az űrkutatásból egy csomó technológia fejlődés van aminek hozadéka az okostelefon is, amit a kezedben tartasz.
- És akkor most nem lenne. És akkor mi van? Nem tök jól eljátszottunk a homokozóban mamánál amikor gyerekek voltunk? - válaszolta
Ezen amúgy tényleg eltöprengtem, mert oké, lehet nem lenne most a perszevörensz a Marson és valószínűleg ezeket a sorokat sem olvasnád, de mégis mennyivel másabb lenne a világ.
Boldogabbak lennénk???
Tudja a faszom, mindazonáltal szükségesnek tartom a technológia minél gyorsabban való fejlődését, mert különben tényleg itt fogunk megpusztulni nagyon gyorsan.
Epilógus:
Egyszerűen nem tudom abbahagyni a blogolást. Annyira az életem részévé vált az elmúlt 8 évben, hogy egyszerűen nem megy. És persze köszönöm azoknak, akik folytatásra biztattak privátüzenetekben, nagyon jól esett. Nem tehetem meg azokkal akik megtisztelnek a figyelmükkel, hogy egyszerűen lelépek.
Szóval csak szeretném megköszönni, hogy vagytok és olvastok. Béke!
