Eredetileg úgy volt, hogy ma dolgozom, de aztán a fasznak se volt kedve bemenni. Ellenben a Barátnőmmel, akinek kötelező. C'est la vie...

Folyt.

Aztán ha már így alakult - vagy pontosabban így alakítottam magamnak - úgy gondoltam, hogy blogolok. Aztán a nagy faszt, semmi kedvem nem volt írni, így hát készítettem magamnak egy kiadós reggelit és filmezést -ósönsz tvelv, mert az valahogy kimaradt az elmúlt 15 évben - és faszverést terveztem. 

Aztán azon kaptam magam, hogy mekkora egy szánalmas couch potato lennék, ha így tennék, így hát fogtam a fülesemet a kabátomat és nyakamba vettem a várost. Pontosabban a Ligetet.

Már a lépcsőházban voltam, amikor eszembe jutott, hogy a pénztárcámat "otthon" felejtettem, de mivel már nem volt kedvem kiriasztani, így hagytam a gecibe. 

Gyalog indultam útnak a kb. 500 méteres szakasznak. 

És most egy kis történelmi kitekintő:

Nekem a Pesti élet kimaradt. Máig sajnálom, hogy a középsulimat nem itt végeztem hanem egy vidéki városban. Valahogy a szüleim nem is nagyon erőltették Pestet - feltételezem, hogy a saját negatív élményük miatt - a pályaválasztások előtt. 

Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal előrébb tartanék, ha ebben a környezetben szocializálódtam volna. 
Bár amikor Csingával jártam kaptam egy csipetnyit a Pesti életből. Illetve tavaly nyáron számos leckét Szépszeműtől, akitől sokat tanultam, mint pl. azt, hogy akkor tudsz itt boldog lenni ha spontán vagy. Ne gondolkozz, ne töprengj semmin. Csak csináld. 

Meg azt is, hogy ebben a városban csinálhatsz bármit, nézhetsz ki bárhogy, az embereket nem érdeklik, nem ítélnek el.

Ezekről a leckékről/élményekről nagyon sokat írtam, de sohasem publikáltam...

Szóval elindultam a Ligetbe ezen a verőfényes délelőtt gyalog...

Lófaszt gyalog. Így terveztem, de amikor megláttam egy lime rollert eszembe jutottak Szépszemű szavai, akinek a lakása ezen a ponton kb. 50 méterre volt tőlem.

(Bassza meg de kibaszott furcsa... Leírhatatlan. Bár nem tudom, hogy ott lakik-e még, mert kb. 4 hónapja nem váltottunk egy szót sem. Megszakadt minden kapcsolat. Nincs harag vagy semmi ilyesmi, a játszmánknak végett vetettünk. Bár kíváncsi leszek, hogy mikor futunk össze a Lidl-ben...)

Így hát elővettem a telefont, béreltem egy olyan szart és két perc múlva már a Ligetben sétálgattam.

Fura vibe kapott el... Úgy érzem, most kezdem megtalálni önmagam...