Egy kis zenei aláfestés.

Folyt:

Hétfőn munkaszüneti nap volt. Szereztem egy kis cuccot és elszívtam az albi ablakába, miközben a fenti szám szólt végtelenítve. 

Nem is tudom mikor téptem utoljára... Talán 18 tavaszán Dániába István Barátommal. Vagy Velencén a Fősulis Csapattal?? Fasz se emlékszik már rá de igazából tök kurva mindegy. 

Szóval mire bekarcolt a zöld, betoltam Lissie helyére Enya - Orinoco Flow számát.

Erről mindig eszembe jut Bandi (középiskolás osztálytársam) élménye, miszerint Tomival (egy másik középiskolás osztálytársam) úgy betéptek, miközben a fent említett szám szólt a rádióból, hogy kajak behaluzták a dallamra, hogy azon a napsütötte délutánon egy jól megtekert Dzsóó száll le az égből. 

Amikor elmesélték nekem, akkor anélkül is kifeküdtem rajta, hogy a véremben egyáltalán megtalálható lett volna a THC. Nem úgy mint hétfő délután. 

(Bandiról majd lehet mesélek egy bejegyzés keretein belül. Színes figura volt azokban az években)

Szóval fel-alá járkáltam az albiba és énekeltem, hogy Sail away, sail away, miközben a Barátnőm csak lesett. Persze tudta mi a szitu, mondta, hogy nem zavarja, ha nem lesz belőle rendszer. 

Aztán fürdés time, és miközben a forró vízben áztattam a seggem az elmém szinte megnyílt. Gondolatok irdatlan sebességgel cikáztak a fejemben. Amúgy lehet, hogy ez a normál sebesség, csak én voltam belassulva, de elképesztőt flashaltem a kádban. 

Aztán ott van a tegnapi nap, amikor is az egyik kollégámmal (Csinga projekt vezetőjével) kocsiba ültünk és elmentünk egy raktárhoz, ahol jelenleg is közel 80%-os állapotban van a projekt (igen, már több mint egy éve építjük..). Vittünk pár cuccot, irreleváns. 

A kocsijában  Quimby - Kilégzés című albuma szólt. Amikor beadta a Vörös című számát. Kurva jót nevettem magamban. Egyből eszembe jutott egy majd 10 évvel ezelőtti Vörös csaj, aki által megismertem ezt a dalt.

Péntek délután, itthon. Elfárdatam. Úgy volt, hogy ma (szombaton) dolgozok, de nem volt semmi fogamravaló meló, ami miatt érdemes lett volna túlórázni, így töltöttem egy whiskyt. Leküldtem. 

Aztán persze végtelenítve szólt Quimby.... Nekem mindegy, csak a színe legyen Vörös!!

Flash...

Barátnőm elment fürdeni, miközben én csak ültem és bámultam magam elé.

Nekem mindegy, csak a színe legyen Vörös!!

Már vagy 20 perce bent van. Mi a faszt csinál? Benyitok. Ja, hajat most. 

A fürdőkád mellett álltam és benyúltam a vízbe és elkezdtem ujjazni. 

"Azta, de nedves vagy..." - Szóltam meglepődve. 

Nevetett. A farkam meredezett. 

Ledobtam a ruhámat és én is befeküdtem a kádba. Bassza meg de kényelmetlen két személynek. 

- Kádban még nem is dugtunk - vágtam a fejéhez.
- Valóban nem. - Válaszolta helyeselően 
- Legalábbis nem egymással - lomboztam le. 

Basszus, Nem is emlékszem, hogy mikor dugtam utoljára kádban. Meg azt hogy Kivel. 

Talán Csingával.... Irreleváns. 

- Ülj bele!! - kérleltem. 

Bassza meg, de kényelmetlen.

Elment. Elmentem. 

Leengedtem a vizet és újra feltöltöttem meleg vízzel. Fasznak se volt kedve egy tele gempázott, kihűlt vízben fürdeni.

- Hozd be légyszíves a törcsimet...meg egy még egy whiskyt. - Kértem meg rá a Barátnőmet. 

- Tessék.
- Baszd meg, ez két adag. - Viccesen háborodtam fel a félig töltött whiskys pohár láttán.
- Egy kanyart megspóroltam neked.

Kéréseimnek eleget téve, kezdődött az igazi Flash. 

A háttérben persze:

Nekem mindegy, csak a színe legyen Vörös!! Mint a hajnal alja, Vörös!!

Megittam a pohár tartalmának felét a közel 40 fokos vízben feküdve. Majdnem bele is hánytam, mivel a fekvő pozícióban való kortyolgatás annyira egyébként nem egészséges. 

Esélytelen??

Ez volt a bejegyzés címe, Technikus Úr! 
Ki a faszt érdekel, hogy szívtál be és rúgtál be szánalmadban? 

A bal karomat a fürdőkád szélén tartom. Nedves. 

"Vajon azért nedves mert vizes, vagy azért mert izzadok?" Tettem fel magamban a költői kérdést. 

Na de állj! Ki a faszt érdekel ez?? Megzuhantam?? Begolyóztam?? Bediliztem??

((((És ezen a ponton fogyott el a KV-m. Képzeljétek el, hogy úgy főztem le a KV-t hogy a két kanál őrölt kávé közé raktam be egy mokkáskanál fahéjat. Kibebaszott finom))))

Esélytelen?? Egy szép jövő??

Eldöntöttem. Kitűztem célul az életcélomat. 

Egy kertes ház (ami az enyém, nem a banké, nincs hitel, stb.), egy Tesla (elektromos autó és nem lemezlejátszó), két Airedale Terrier és egy füves kert (ami nyilván a kertes ház része).

(Család? Gyerek(ek)? stb.?? Annyira azért ne szaladjunk előre)

Mi van meg ebből jelenleg?

Van (még nem hivatalosan) két telkem, egy Airedale Terrierem és jó néhány Tesla részvényem. 

Esélytelen a fent említett cél? Nem! A terv csupán egy határidős álom... Írta valamelyik főiskolai jegyzetem. 

Kicsit úgy érzem magam, mint aki egy sakktábla előtt ül. De nem úgy mint egy sötét paraszt. 

Van a királyom, egy futóm, egy bástyám meg egy-két parasztom. Az ellenfélnek meg szinte az összes bábuja megvan. 

Kívülállókét mindenki azt mondja, hogy ez esélytelen. Veszteni fogsz. De ők csak a külső szemlélők. Ők nem látnak bele az elmédbe, mert Te tudod, hogy bármennyire is esélytelen a győzelem, képes vagy rá. Képes vagy nyerni! 

Aztán persze lehet, hogy kemény ádáz harcok mennek el a közeljövőben a nagy semmiért. Gondolok itt a melóra, a túlórákra, hogy pénzt szerezzek ezeknek a megvalósítására, de az is lehet, hogy hagynom kéne az egészet  picsába...

Mert lehetne azt is csinálni, hogy kidobom a csajomat, beköltözök valami fancybb albérletbe a belvárosba, vennék valami vagány verdát, mondjuk egy Alfa Brerát, vagy Guilia-t vagy egy TT-t vagy valami faszom pöcsméregetős fasza verdát, amivel lehetne flexelni a csajokat. A tinderen lógni éjjel-nappal, behúzni vagy 200 strigulát és leírni itt a blogomon, hogy mekkora istenkirály vagyok, hogy megdugtam ezt is. Mert amúgy megtehetném.

Lehetne. Biztos, hogy százszor olvasottabb lenne ez a kurvaunalmas blog, ha magamra ölteném ezt az életformát, amire egyébként valahol mélyen vágyom is, de sajnos be kell érnetek ezzel az unalmas, kietlen faszom bloggal, ahol azt írom le, hogyan építettem fel az életemet a nulláról, becsületesen, munkával... 

Sorry about that...