Vagy inkább milliárdosok...

Fura cím, jobbat nem tudtam kitalálni így szombat reggel 7 órakor.

Folyt.

Úgy néz ki, hogy az életem kezd beállni (vagy visszaállni?) egy nyugodt kerékvágásba, jelentsen ez bármit.

Az, hogy mi történt az elmúlt 4-5 hónapban majd szép apránként fogom elmesélni, történetről történetre. 

Ebben az epizódban magyarázatot adok az előző macskás aranyköpésemre és egy, a héten történt élményeimre, ami valójában kettő. 

Szóval a Barátnőm már több mint egy éve homeofficeban dolgozik. A hét minden napján(H-P). Havonta mindössze 1 napot kell bemennie az irodába. Nem csodálom, hogy becsavarodik, otthon, egyedül.

A pánikbetegségének előny, ha nincs sok ember társaságában (ezért is általában kerüljük a tömegeket, rendezvényeket), de a másik véglet sem jó, amikor egyedül van otthon, egész nap. 

Erre jött az ötlet, hogy vegyünk egy macskát az elsőemeleti albérletünkbe. Mondtam neki, hogy szó sem lehet róla, az én életemet egy szőrcsomó nem fogja megváltoztatna. Mert akkor hétévégén vinni kell magunkkal, ha nyaralunk, akkor valaki nyakába sózni, stb. stb. NEM!

Erre jött a magyarázkodás, hogy hát neki tényleg kell macska, mert megfog bolondulni otthon. És tud jobbat, egy macskánál már csak KETTŐ a jobb. Miért? Hát kérlek szépen azért, mert egyedül nem fog unatkozni ha hétvégén magára hagyjuk, így ha ketten vannak elvannak egymással. 

Jólvan akkor jöjjenek!!

A valóságban azért nem adtam be a derekamat ilyen könnyen. Kompromisszumok és feltételek tömkelegét szabtam meg, amik közül 1 már az első nap megszegésre került, ami miatt külön is aludtam. Már mint a Barátnőmtől, nem a macskával.

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk előbb a delikvenseket. 

Valami sziámi fajtamentő csoportból vagy mi az anyámból lettek összekukázva a macskuszok. Egy 1 éves szuka és egy 2 éves miskárolt kan. Egy helyről jöttek, szóval egymással már nem kellett ismerkedniük. 

Egyik nap megyek haza, a lakás már berendezve, kaparófa, hurcolászós doboz, alom, kis tányérok, játékok tömkelege, háló az ablakon, minden kutyafaszával be volt rendezve a lakás, mert holnap jönnek. Hurrá baszki.... 

Másnap megyek haza, belépek az ajtón, nézem az egyik macska a Barátnőm irodai székén ül.

"De szép macska vagy Sanyi....a kurva anyádat" - löktem oda köszönés helyett.

Erre a macska leugrott a székről és beszaladt a hálószobába. Mondtam is a Barátnőmnek, hogy az tabu, tudod jól, szóval hessegesd ki onnan.

"Csak az ágy alá ment" - védte. 
"Hol a másik? - kérdeztem
"Az alomban gubbaszt" 

És tényleg. Csóri macskát annyira megillette az új hely, hogy egész este ott feküdt a szarban.

Este a Barátnőm már lefeküdt aludni, én még a számítógépen baszkodtam valamit és miután kikapcsoltam és aludni indultam, a hálószobában felkapcsoltam a villanyt. Erre azt látom, hogy a Barátnőm az ágyból felülve, fogja a macskát és teszi le a padlóra az ágyból...

Na, ekkor eldurrant az agyam és úgy elkezdtem kiabálni vele, ahogy még soha. 

Az volt a duma, hogy pont akkor ugrott fel az ágyra. Nem elég, hogy hazudsz, de még hülyének is nézel?

Szerintem pár szomszéd biztos fel ébredt a kiabálásomra, de leszarom.

Megegyeztünk! A háló tabu! Az ágy pláne tabu! A macska nincs nálunk 3 órája(!!) és már az ágyban alszik.... 

Persze, hogy a kisszobában aludtam.... 

Másnap mondtam neki, hogy ne csodálkozz, ha egyszer arra jössz haza, hogy én már nem leszek itt.. 

Ment a fogadkozás, hogy több ilyen nem lesz stb. stb. 

Ez után szerencsére hétvége jött, így mint mindig, a szüleimnél alszom "vidéken". Vasárnap hazaérve, nagy kárt nem csináltak a lakásban. Majd eltelt egy éjszaka, majd kettő és rájöttem, hogy én ezt nem fogom bírni. 

Komolyan, még a szex sem ment. Impotenciát kezdtem felfedezni magamon. És kurvára ne röhögjél baszni, mert amikor egy macskaszőrt veszel észre a farkad hegyén - és ezt most ne képletesen értelmezd, hanem a szó szoros értelemben, akkor elgondolkodtam...

...Komolyan elgondolkodtam. Nekem az nem pálya, hogy egész éjszaka nem tudok aludni, mert kint a nappaliban randalíroznak. Nyomást gyakorolnak rám, és éjszaka "nem merek" kimenni hugyozni, mert azon félek, hogy besurrannak a nyitott ajtón a hálóba. Azzal a kérdéssel kell minden reggel felébrednem, hogy na vajon mit basztak össze az éjszaka??

Az egyik reggel a konyha padlóján találtam meg néhány fényképet, ami a hűtőre volt kiszögelve néhány mágnessel. A mágnes meg sehol...

Persze délután Barátnőm megtalálta 4 méterrel arrébb, ahova esélye sem lett volna magától esnie (én sem vagyok teljesen hülye, elpofozgatta a kis geci) azt a Norvégiából hozott mágnest, amit valahogy lekúrt a hűtő oldaláról 180 magasról. Az volt a szerencséje, hogy az fémből készült. Ha a Maldívos hűtőmágnest baszta volna le (ami porcelán) az tuti darabjaira törik....

Aztán teltek a napok és egyik délután odajött hozzám a Barátnőm és azt mondta:

"Beszéltem a csajjal, akitől hoztam a macskákat és azt mondta, hogy visszavihetem ha úgy gondolom"
"És?"
"Ez nem fog működni...." 

Kellett pár nap, de belátta. Belátta, hogy ezek nem ide valók és nem adnak annyi pluszt, mint amennyi mínuszt. És nem nekem kellett őket kitennem a lakásból. 

Sejtettem, hogy részéről sem mosolytalan az ottlétük, mert adtunk ugyan nekik nevet (Artemis és Orion) de egyszer sem hívta őket az új nevükön... 

Szóval így voltak macskáink pár napig....

Jajj basszus, nagyon hosszúra sikeredett ez a bejegyzés, így a második részét külön írom.

U.i. Hogy őszinte legyek nem tudom megítélni, hogy milyen a bejegyzés stílusa, mennyire érdeklődésfenntartó, mert régen írtam ennyire hosszú bejegyzést, de most nagyon érzem a ihletett így szombat reggel, egyedül, egy forró KV társaságával. Na pill és jön a folytatás.